|
|
| A Nemzeti Zöldkártya Iroda feladatainak ellátása |
      |
A Nemzeti Iroda
A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. Korm. rendeletben adott definíció szerint a Nemzeti Iroda: a Magyarországon kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi Zöldkártya Egyezményből és a kapcsolódó egyezményekből eredő koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat. A nemzeti iroda funkcióját 1996. január 1-jén történt megalakulása óta irodánk látja el. A zöldkártya rendszer eredete és céljai A kötelező gépjármű felelősségbiztosítás a két világháború közötti időben jelent meg Európában annak érdekében, hogy a gépjárművek okozta balesetek áldozatai számára biztosítsa a nekik járó kártérítést. A nemzetközi autós idegenforgalom fellendülése következtében már a II. világháború előtt felmerült az a gondolat, miképpen lehetne kiterjeszteni külföldre a felelősségbiztosítási garanciát. A II. világháború után a frissen alakult Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve ennek Genfben működő Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) kezdett foglalkozni a kérdéssel. A kitűzött cél kettős volt.
A problémát az egyes európai országok felelősségbiztosítási jogának egységesítése oldhatta volna meg, de ez belátható időn belül nem volt lehetséges. Az ENSZ EGB 5. sz. ajánlása A témával foglalkozó ENSZ munkacsoport, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Közlekedési Albizottsága e célra létrehozott Főmunkacsoportjában 1949. január 25-én megfogalmazták a Főmunkacsoport ún. 5. sz. ajánlását, amely a már 1926 óta működő skandináv rendszer átvételét javasolta. Ennek lényege az, hogy azon országok központi biztosítási szervei, amelyekben kötelező a gépjármű felelősségbiztosítás, a svéd mintához hasonlóan vezessék be a Zöldkártyát, mint a felelősségbiztosítási garancia igazolását, kössenek egymással megállapodásokat, amelyek értelmében a külföldiek által okozott károkat a külföldi biztosító helyett rendezik. A Nemzetközi Zöldkártya rendszerben résztvevő országok A Közlekedési Albizottság 1952. júniusi határozata 1953. január 1.-jei hatállyal, nyolc ország részvételével életre hívta a Zöldkártya rendszert. A nyolc ország: Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság. Féléven belül további négy ország (Dánia, Norvégia, Finnország és Írország), majd a következő években majdnem minden európai ország csatlakozott a rendszerhez. Magyarország 1961. óta tagja a Zöldkártya rendszernek. A Zöldkártya rendszerhez tartozó országok száma az idők folyamán folyamatosan bővült. Az utóbbi években egyre több kelet-európai ország vezette be a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást és csatlakozott a rendszerhez. A Zöldkártya rendszer jó működése érdekében a csatlakozást az Irodák Tanácsa (Council of Bureaux) egyre szigorúbb feltételekhez köti. Az új tagok kezdetben 2, majd 4, a legfrissebb döntés szerint pedig 10 évig korlátozott jogokkal bíró ún. átmeneti tagsággal rendelkeznek. Működésüket a Council of Bureaux közgyűlése által választott bizottság ellenőrzi és segíti. Bár a rendszer deklaráltan európai rendszer, gazdasági, politikai és idegenforgalmi okok miatt egyes nem európai országok (mint pl. Marokkó, Tunézia, Izrael, Irán) is tagjai a rendszernek. A Zöldkártya rendszer jelenlegi tagjai a következők:
Council of Bureaux A Zöldkártya rendszer legfőbb irányító és képviseleti szerve (az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával együttműködve) a Council of Bureaux (CoB) /Irodák Tanácsa/ hosszú évekig londoni, majd 2006 november 1-jétől brüsszeli székhellyel. (Megalakulásának ideje: 1951. november). Feladatai: A Zöldkártya irodák közötti megállapodások nyilvántartása. A Zöldkártya irodák közötti megállapodásokból keletkező, bármely tag által felvetett gyakorlati problémák megoldása. Az irodák közötti vitáknál döntőbírói szerep ellátása. Összekötő szerep betöltése az ENSZ EGB Közlekedési Albizottság és más nemzetközi szervezetek (pl. az Európai Biztosítók Bizottsága (CEA), valamint az EU Bizottság) irányában. A Council of Bureaux működése a CoB alkotmányában van lefektetve. Az operatív és döntéselőkészítő munka a CoB titkárságán és különböző, a tagországok képviselőiből meghatározott időre választott összetételű bizottságaiban folyik. A CoB legfőbb döntéshozó szerve a korábban ritkábban, 1994 óta évenként ülésező közgyűlés. A Zöldkártya Egyezmény / Nemzeti Irodák Közötti Egységes Megállapodás (Uniform Agreement / Uniform Agreement between Bureaux) A Zöldkártya Egyezmény két alapvető elv alapján működik: >
Ezeket az elveket tükrözi a Zöldkártya Egyezmény szövege, amely részletesen ismerteti a Zöldkártya Rendszer fogalmait, működésének, a kár rendezésének és visszatérítésének szabályait. A Zöldkártya Egyezményben rögzített Zöldkártya, mint a meglátogatott országban előírt biztosítási fedezet meglétét igazoló dokumentum felmutatásával a gépjármű üzembentartója igazolja a gépjármű felelősségi fedezetet. A Zöldkártyát minden tagország az ENSZ EGB fentebb említett bizottsága által jóváhagyott szöveggel és formátumban készíti el és a kiadó ország nyelvén kívül angolul és franciául is tartalmazza megnevezését és az ország hivatalos nyelvén kívül még egy hivatalos nyelven a kiadó nemzeti iroda megjelölését. A meglátogatott ország Zöldkártya irodája vagy az általa megbízott biztosító társaság Kezelő Irodaként rendezi a kárt a meglévő és érvényes felelősségbiztosítási szerződés igazolásaként Zöldkártyát kiállító biztosító társaság nevében és terhére. Az egyezmény szövege az idők folyamán alapjaiban nem változott, de egyes cikkelyeinek szövegét az évek során a gyakorlati tapasztalatok alapján továbbfejlesztették. Multilaterális (Többoldalú) Garancia Egyezmény (Rendszámegyezmény) (Multilateral Guarantee Agreement) (1991. március l5.) A nemzetközi gépjárműforgalom növekedésével kialakult az egyébként jól működő Zöldkártya rendszer egyszerűsítésének igénye. A zöldkártya tagországok között felmerült olyan kiegészítő megállapodások megkötése, amelyek a Zöldkártya, mint felelősségbiztosítási bizonylat kiállításáról és ellenőrzéséről való lemondásra irányulnak. Az országok kezdetben olyan kétoldalú megállapodásokat, ún. rendszámegyezményeket kötöttek, amelyek alapján a gépjármű felelősségbiztosítási garancia (fedezet) igazolásául kölcsönösen vagy egyoldalúan - attól függően, hogy melyik fél hajlandó garanciát adni a saját nemzetiségű és rendszámú gépjárművekre, amikor azok átlépik a határt - elfogadják a gépjármű forgalmi rendszámtábláját és a megkülönböztető országjelet. Ezeket váltotta fel 1973. decemberében a több országot átfogó ún. Kiegészítő Megállapodás, amelynek helyébe lépett 1991. március l5-én a Multilaterális Garancia Egyezmény (Rendszámegyezmény). Ez a megállapodás egy egyezménybe tömörítette mindazon országok Zöldkártya irodáit, amelyek korábban kétoldalú egyezményekkel a forgalmi rendszámot a biztosítási fedezet igazolásaként elfogadták. Belső Szabályzat (új egyesített egyezmény) (Internal Regulations) 2003. július 1. A Zöldkártya Egyezmény és a Multilaterális Garancia Egyezmény párhuzamos alkalmazása során 1999-ben jelentkezett először az igény egy egységes egyezmény létrehozására. Az új, 2003. Július 1-jén hatályba lépett, egyesített egyezmény a “Belső Szabályzat” nevet kapta. Az új egyezmény szövegezése – összhangban az EU irányelvekkel – egyszerűbb és érthetőbb, rendelkezéseit mind az új, mind a folyamatban lévő ügyekben alkalmazni kell. Új vonás, hogy szigorodtak a nemzeti irodák és biztosítók közötti visszatérítési szabályok, a megszabott határidők rövidebbek és részben jogvesztők lettek. A Belső Szabályzat alapján kötött többoldalú megállapodás (Multilaterális Egyezmény) szerint az – alább felsorolt – aláíró országok közti garanciavállalás a Zöldkártya mellőzésével a vélelmezett biztosítási fedezeten alapul. Tartalmában ez az egyezmény azonos a korábbi Multilaterális Garancia Egyezmény alapján kialakult gyakorlattal. A Multilaterális Egyezményt aláíró országok köre a hatálybalépés óta többször bővült, számuk a kezdeti 18-ról 33-ra emelkedett. Az Európai Gazdasági Térséghez tartozó országok az Európai Unió irányelve alapján kötelezően tagjai az egyezménynek. További tagok: Andorra, Horvátország és Svájc. Svájc nem tagja az Európai Uniónak (Európai Gazdasági Térségnek), de külön megállapodások alapján ugyanolyan jogokat élvez, mint az EGT tagállamai. A nemzetközi zöldkártya rendszerben Svájc képviseli Liechtensteint, amely viszont tagja az Európai Gazdasági Térségnek. > A tagállamokban és az egyezményhez csatlakozott országokban kiadott forgalmi rendszámmal, illetőleg az országjelzéssel ellátott járművek üzembentartó az aláíró országok területén való tartózkodásuk tartama alatt biztosítottnak tekintendők. Az egyezményt aláíró országok:
Ez a változás nem érintette az alábbi országokkal fennálló egyoldalú rendszám egyezményeket, amelyek alapján a magyar fél vállal gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet a Magyarországon bejegyzett, magyar forgalmi rendszámú gépjárművek által okozott károkért abban az esetben is, ha a gépjármű üzembentartója nem rendelkezik Zöldkártyával.
2006. júliusában Montenegró független állam lett. A Montenegrói Nemzeti Iroda képviseletét a nemzetközi zöldkártya rendszerben azonban – külön megállapodás alapján – egyelőre a Szerb Köztársaság Zöldkártya Irodája látja el. További információk a Zöldkártya rendszerről
|