 |
 |
Nemzeti Zöldkártya Iroda
A zöldkártya rendszer eredete és céljaiA kötelező gépjármű felelősségbiztosítás a két világháború közötti időben jelent meg Európában annak érdekében, hogy a gépjárművek okozta balesetek áldozatai számára biztosítsa a nekik járó kártérítést. A nemzetközi autós idegenforgalom fellendülése következtében már a II. világháború előtt felmerült az a gondolat, miképpen lehetne kiterjeszteni külföldre a felelősségbiztosítási garanciát. A II. világháború után a frissen alakult Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve ennek Genfben működő Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) kezdett foglalkozni a kérdéssel. A kitűzött cél kettős volt.
Az ENSZ EGB 5. sz. ajánlásaA témával foglalkozó ENSZ munkacsoport, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Közlekedési Albizottsága e célra létrehozott Főmunkacsoportjában 1949. január 25-én megfogalmazták a Főmunkacsoport ún. 5. sz. ajánlását, amely a már 1926 óta működő skandináv rendszer átvételét javasolta. Ennek lényege az, hogy azon országok központi biztosítási szervei, amelyekben kötelező a gépjármű felelősségbiztosítás, a svéd mintához hasonlóan vezessék be a Zöldkártyát, mint a felelősségbiztosítási garancia igazolását, kössenek egymással megállapodásokat, amelyek értelmében a külföldiek által okozott károkat a külföldi biztosító helyett rendezik. A Nemzetközi Zöldkártya rendszerben résztvevő országokA Közlekedési Albizottság 1952. júniusi határozata 1953. január 1.-jei hatállyal, nyolc ország részvételével életre hívta a Zöldkártya rendszert. A nyolc ország: Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság. Féléven belül további négy ország (Dánia, Norvégia, Finnország és Írország), majd a következő években majdnem minden európai ország csatlakozott a rendszerhez. Magyarország 1961. óta tagja a Zöldkártya rendszernek. A Zöldkártya rendszerhez tartozó országok száma az idők folyamán folyamatosan bővült. Az utóbbi években egyre több kelet-európai ország vezette be a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást és csatlakozott a rendszerhez. A Zöldkártya rendszer jó működése érdekében a csatlakozást az Irodák Tanácsa (Council of Bureaux) egyre szigorúbb feltételekhez köti. Az új tagok kezdetben 2, majd 4 évig korlátozott jogokkal bíró ún. átmeneti tagsággal rendelkeznek. Működésüket a Council of Bureaux közgyűlése által választott bizottság ellenőrzi és segíti. Bár a rendszer deklaráltan európai rendszer, gazdasági, politikai és idegenforgalmi okok miatt egyes nem európai országok (mint pl. Marokkó, Tunézia, Izrael, Irán) is tagjai a rendszernek. Council of BureauxA Zöldkártya rendszer legfőbb irányító és képviseleti szerve (az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával együttműködve) a Council of Bureaux (CoB) /Irodák Tanácsa/ hosszú évekig londoni, majd 2006. november 1-jétől brüsszeli székhellyel. (Megalakulásának ideje: 1951. november). Feladatai:
A Council of Bureaux működése a CoB alkotmányában van lefektetve. Az operatív és döntéselőkészítő munka a CoB titkárságán és különböző, a tagországok képviselőiből meghatározott időre választott összetételű bizottságaiban folyik. A CoB legfőbb döntéshozó szerve a korábban ritkábban, 1994 óta évenként ülésező közgyűlés. A Zöldkártya Egyezmény / Nemzeti Irodák Közötti Egységes Megállapodás (Uniform Agreement / Uniform Agreement between Bureaux)A Zöldkártya Egyezmény két alapvető elv alapján működik:
Zöldkártya Egyezményben rögzített Zöldkártya, mint a meglátogatott országban előírt biztosítási fedezet meglétét igazoló dokumentum felmutatásával a gépjármű üzembentartója igazolja a gépjármű felelősségi fedezetet. A Zöldkártyát minden tagország az ENSZ EGB fentebb említett bizottsága által jóváhagyott szöveggel és formátumban készíti el és a kiadó ország nyelvén kívül angolul és franciául is tartalmazza megnevezését és az ország hivatalos nyelvén kívül még egy hivatalos nyelven a kiadó nemzeti iroda megjelölését. A meglátogatott ország Zöldkártya irodája vagy az általa megbízott biztosító társaság Kezelő Irodaként rendezi a kárt a meglévő és érvényes felelősségbiztosítási szerződés igazolásaként Zöldkártyát kiállító biztosító társaság nevében és terhére. Az egyezmény szövege az idők folyamán alapjaiban nem változott, de egyes cikkelyeinek szövegét az évek során a gyakorlati tapasztalatok alapján továbbfejlesztették. Multilaterális (Többoldalú) Garancia Egyezmény (Rendszámegyezmény) (Multilateral Guarantee Agreement) (1991. március 15.)A nemzetközi gépjárműforgalom növekedésével kialakult az egyébként jól működő Zöldkártya rendszer egyszerűsítésének igénye. A zöldkártya tagországok között felmerült olyan kiegészítő megállapodások megkötése, amelyek a Zöldkártya, mint felelősségbiztosítási bizonylat kiállításáról és ellenőrzéséről való lemondásra irányulnak. Az országok kezdetben olyan kétoldalú megállapodásokat, ún. rendszámegyezményeket kötöttek, amelyek alapján a gépjármű felelősségbiztosítási garancia (fedezet) igazolásául kölcsönösen vagy egyoldalúan - attól függően, hogy melyik fél hajlandó garanciát adni a saját nemzetiségű és rendszámú gépjárművekre, amikor azok átlépik a határt - elfogadják a gépjármű forgalmi rendszámtábláját és a megkülönböztető országjelet. Ezeket váltotta fel 1973. decemberében a több országot átfogó ún. Kiegészítő Megállapodás, amelynek helyébe lépett 1991. március l5-én a Multilaterális Garancia Egyezmény (Rendszámegyezmény). Ez a megállapodás egy egyezménybe tömörítette mindazon országok Zöldkártya irodáit, amelyek korábban kétoldalú egyezményekkel a forgalmi rendszámot a biztosítási fedezet igazolásaként elfogadták. Belső Szabályzat (új egyesített egyezmény) (Internal Regulations) 2003. július 1.A Zöldkártya Egyezmény, majd az ennek továbbfejlesztéseként megszületett Multilaterális Garancia Egyezmény párhuzamos alkalmazása során 1999-ben vetődött fel először, hogy a két egyezmény eltérő szövegezése és ebből kifolyólag a gyakorlati alkalmazás során eltérő értelmezése miatt szükséges lenne az egyezmények revíziója, majd egy egységes egyezménnyé való formálása. Az ezen célból alakult munkabizottság a tagokkal történt többrendbeli konzultációk eredményét is felhasználva „Belső Szabályzat” néven megalkotta az új, egyesített egyezmény szövegét. A „Belső Szabályzat”-ban létrejött a korábbi két egyezmény egyes eltérő definícióinak egységesítése, amely szövegezésében az EU direktívák szóhasználatával összhangban van, szövege a korábbiaknál egyszerűbb és érthetőbb. A „Belső Szabályzat” olyan alapokmány, amely „általános rendelkezések”-re és további fakultatív részekre oszlik. A további módosítások újra-aláírás nélkül megoldhatók. A korábbi egyezmények helyébe lépő új egyesített egyezmény, a „Belső Szabályzat” 2003. július 1-jén lépett hatályba. Az új egyezmény rendelkezéseit fenti időponttól mind az új, mind a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Az említett változások és egyéb részletesebb szabályozások mellett kiemelhető új vonás, hogy jelentősen változtak és szigorodtak az egyes nemzeti irodák és biztosítók a kárrendezést követő és egymás közötti visszatérítési szabályok. A kárt rendező nemzeti iroda vagy tagjai, illetőleg a levelező részére megszabott határidők rövidebbek és részben jogvesztők lettek. Az új egyezmény alapján kötött többoldalú megállapodással az erre egyébként uniós irányelv által kötelezett 18 ország (az Európai Gazdasági Térség tagállamai) és a feltétlen garanciát vállaló többi tagország kötelezettséget vállalt arra, hogy az egymás közti kapcsolat és elszámolás a zöldkártya mellőzésével a vélelmezett biztosítási fedezeten alapul. Ez tartalmában azonos a korábbi Többoldalú Garancia Egyezmény alapján kialakult gyakorlattal. A szerződést aláíró országok:
Ez a változás nem érintette az alábbi országokkal fennálló egyoldalú rendszám egyezményeket, amelyek alapján a magyar fél vállal gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet a Magyarországon bejegyzett, magyar forgalmi rendszámú gépjárművek által okozott károkért abban az esetben is, ha a gépjármű üzembentartója nem rendelkezik zöldkártyával.
Források: |
2013. I. negyedév
2013 első negyedévében hosszú idő után először tudott erősödni a biztosítási piac.... |
Földrengések
A 2013. április 23-i földrengést követően 4557 kárbejelentés érkezett a hazai biztosító társaságokhoz. A károk becsült összege eléri a 600 millió forintot... |
Lakásbiztosítás
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezdeményezésére a Magyar Biztosítók Szövetsége elkészítette a Lakásbiztosítási Standard Termékvázlat alkalmazásának szabályzatát... |
 |  |